ÁTHIDALÁS
Kommunikálni Európát
2006-06-21

A szakadék áthidalása: hogyan közelíthetjük Európát polgáraihoz? címmel rendeztek regionális fórumot Budapesten 2006. június 9-10-én.

Kovács László előad

A fórum az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és a magyar Gazdasági és Szociális Tanács közös rendezvénye volt; a szervezési munkát az Európa Ház végezte.

A tanácskozáson felszólalt Kovács László, az Európai Bizottság adó- és vámügyekért felelős tagja, aki hangsúlyozta, hogy az Európai Unió a szoros gazdasági együttműködés mellett olyan fontos értékek közössége, mint a szolidaritás vagy az erős szociális háló iránti igény. Azonban az Európai Unió olyan nagy kihívásokkal is szembe kell nézzen, mint a globalizáció és ennek következtében a növekvő verseny többek között a feltörekvő Indiával és Kínával, az energiaellátás, a fejlődő világ és a nemzetközi terrorizmus kérdései. Közös európai érdek az EU
állampolgárainak tájékoztatása ezekről - és további fontos európai
uniós- kérdésekről, és hogy az állampolgároknak legyen véleménye róluk.
Ebben van fontos szerepe a különböző kommunikációs - így a regionális
konzultatív fórum adta - lehetőségek kihasználásának annak érdekében,
hogy az állampolgárok a jelenleginél jobban kötődjenek Európához.

Dr. Vastagh Pál, az Országgyűlés Alkotmány-, Igazságügyi és Ügyrendi
Bizottságának elnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy az érzékeltnél sokkal
jobban kötődünk az Európai Unióhoz, ugyanis az állampolgárok
mindennapjait meghatározó gazdasági szabályok többségét, mintegy 80%-át
európai uniós szinten hozzák.

Anne-Marie Sigmund, az EGSZB elnöke előadásában elmondta: kiemelt
feladatának tekinti, hogy a jelenleg érezhető kiábrándultságból és
közönyből az európaiakat kibillentse. Véleménye szerint ennek eléréséhez
új módszerek, új technikák alkalmazására van szükség, hogy igazi civil
párbeszédre kerüljön sor. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy az Európai
Unió és az állampolgárok között kialakult távolság csökkenjen.

Ilyen új technika volt például a regionális konzultatív fórum
lebonyolítási módja és körülményei. Az alkalomra német közvetítéssel
Amerikából importált "nyílt tér" módszer lényege, hogy a résztvevők kör
alakban elrendezett széksorokban ülnek, középen az előadóval (a
hivatalos leírás szerint ez a külsőség az előadók és résztvevők közötti
partneri viszonyra utal, magyar viszonyok között pedig leginkább a
nemrég lezajlott országgyűlési választások politikai gyűléseinek
színpadaira hajaz). Ez azért még nem egetverő újdonság, az azonban
újszerű, hogy a résztvevőknek fontos szerepük van a konferencia
programjának alakításában, ugyanis javaslataikkal ők határozzák meg a
megvitatandó kérdéseket.

Tehát a vitaindító előadások és az előadóhoz intézett kérdések után a
résztvevők új gondolatokkal elhalmozva szabadon, megkötés nélkül
vethetnek fel témákat, melyeket papírra és teremben elhelyezett
paravánokra rögzítenek. Miután mindenki elmondta, hogy szerinte mit
kellene megbeszélni a konferencián, a résztvevők jelzik, hogy melyik
témában (munkacsoportban) szeretnének részt venni. A legtöbb
szavazatot/jelentkezőt kapott témákat aztán beszámozzák és indulhat a
különböző témák megvitatása a munkacsoportokban. A dolog itt nem ér
véget, ugyanis a munkacsoportban elhangzottakat az egyik résztvevő egy
formanyomtatványon összegzi. Ezzel ér véget az első etap (nap). A
második nap elején a résztvevők kézhez kapják az összes munkacsoport
összefoglalóját, elolvassák őket, majd szavaznak, hogy melyik három téma
kerüljön bővebb megvitatásra, immár ismét plenáris (körbe)ülés formájában.

Ez így leírva talán bonyolultnak tűnik, a helyszínen viszont működött.
Rengeteg témajavaslatot vetettek fel a résztvevők, melyek közül 25-öt
tárgyaltak meg munkacsoportokban. Tehát népszerűnek mutatkozott az
alkalmazott módszer, azonban megvalósítása rengeteg szervezési terhet
jelent. A konferencián leginkább a többnyelvűség bonyolította dolgokat
(ezek a külföldiek még mindig nem tanultak meg magyarul): a
munkacsoport-összefoglalók elkészültét külön stáb várta haptákban, hogy
aztán magyarra (vagy angolra) fordítsák őket; a kész kétnyelvű anyagra
pedig egy újabb ember várt az éjszaka közepén, hogy a fénymásolatok a
kívánt példányszámban elkészüljenek a konferencia másnapjára.

Az állampolgárok (jelen esetben a résztvevők) bevonását tehát el lehet
érni különböző módszerekkel, azonban a sikeres kommunikáció azért nem
ilyen egyszerű. Ezt erősítették meg felszólalásukban a második nap
meghívott kommunikációs szakemberei: György Gábor, az Európai Bizottság
Magyarországi Képviseletének és Szalai Zoltán, az Európai Parlament
budapesti Tájékoztatási Irodájának vezetője. György Gábor elmondta, hogy
csakúgy mint egy rádió esetében a lejátszott zeneszámoknak a közönség,
és nem az üzemeltető ízlésének kell megfelelniük, az Európai Unió
jövőjének alakításában is elengedhetetlen az állampolgárok véleményének
meghallgatása, bevonása. Szalai Zoltán szerint a sokszor idézett
közhellyel - mely szerint az EU válságban van - ellentétben nincs
válság, csak az Európai Uniót nem sikerül eredményesen kommunikálni az
állampolgárok felé.

S hogy mi lesz a sok-sok javaslat utóélete? Reményeink szerint a
résztvevők itt megfogalmazott ajánlásai beépülnek majd az Európai
Bizottság 2005. októberi közleményében (D-terv: demokrácia, párbeszéd és
vita) és 2006. februári, a kommunikációs politikáról szóló fehér
könyvében előirányzott konzultációs folyamat eredményeibe. És ami
legalább ilyen fontos: biztosan több ötletet viszont lehet majd látni
hazai mindennapjainkban, az EU-val foglalkozó programjainkban.

A rendezvényről kiadott EGSZB-sajtóközlemény:
http://www.eesc.europa.eu/activities/press/cp/docs/2006/cp_eesc_059_2006_hu.doc