Hírek > Hírek külföldről  


Civil Európa Hírlevél
feliratkozás
Adja meg e-mail címét:

PÁRIZSI KLÍMACSÚCS: SEGÉDIGÉTŐL FÜGGETLENÜL KELL VALAMIT CSINÁLNI
2016-01-21

Tavaly decemberben tartottak klímakonferenciát Párizsban, ahol a résztvevő országok megállapodást kötöttek a klímaváltozás megállítása és a globális széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. A konferenciáról dr. Faragó Tibor címzetes egyetemi tanár tartott beszámolót január 14-én Budapesten az MTA Világgazdasági Intézetének szervezésében.

A klímakérdés az egyik legnépszerűbb globalizációs, ugyanakkor a legnehezebben megoldható kérdés. Azonban fontos tudni, hogy nem csak a fosszilis energiaforrásokról és a széndioxid-kibocsátásról van szó, hanem egy komplexebb kérdéskörről a mezőgazdasági célú földhasználat növekedésétől kezdve a közlekedésből származó környezetterhelésen át a Föld népességének drasztikus emelkedéséig. Ehhez hozzájön az is, hogy a környezet állapota mindig változott: az emberi tevékenységtől függetlenül nem állandó és a földi körülmények relatív stabil állapotában is vannak ingadozások, amik az emberiséget is sújtják. Például az 1928-30-as észak-kínai aszályt követő éhínség hárommillió áldozatot követelt, az 1968-74 között az afrikai Száhel-övezetet között sújtó tartós szárazság következménye kétszázezer éhhalálban elpusztul ember és egy millió klímamenekült, az Indiai-óceánon 2004. decemberi szökőáré pedig kétszázötvenezer áldozat és másfél millió hajléktalanná vált ember volt. Ez utóbbi katasztrófához az az emberi körülmény is közrejátszott, hogy az Indiai-óceánon nem volt - az azóta már kiépített - előjelző rendszer sem. 

A grafikonokból az derül ki, hogy az elmúlt években és különösen az elmúlt évtizedben jelentős az emelkedés a földi átlaghőmérsékletben, aminek következménye többek között a tengerszint emelkedése, a jégtakaró visszahúzódása. A kapcsolódó modellezések veszélyes jövőképet festenek az emberiségre és az egész Földre tekintve. Ebben a helyzetben két dolgot lehet tenni elfogadva, hogy az emberi tevékenység hatással van a klímára: csökkenteni a terhelést és alkalmazkodni. Mivel a megváltozott klimatikus viszonyokhoz történő teljes alkalmazkodás nem lehetséges, ezért szükség van az előbbire is: a terhelés csökkentésére. Ez utóbbiról szólt a párizsi klímacsúcs. 

Az éghajlatváltozás kérdése az 1970-es évek óta jelent meg a nemzetközi politika színterén: 1972-ben az ENSZ szervezett konferenciát Stockholmban, az 1975-ös helsinki záróokmánynak is van környezetvédelmi fejezete. Az 1992-es riói egyezményben a fejlettebb országok már elismerték nagyobb felelősségüket a klímaváltozásban (mivel hosszabb idő óta szennyeznek), az 1997-es kiotói jegyzőkönyvben pedig az aláírók vállalták a környezetterhelés csökkentését (5%-al 2012-ig). 

Azonban az eddigi vállalások és teljesítések kevésnek bizonyultak a probléma kezelésében és ebbe beleszólnak az országok közötti fejlettségi viszonyokat is tükröző ellentétek. Jelesül az, hogy míg a fejlettebb országokban, ha lassan is, de csökken a környezeti terhelés, a feltörekvő országokban az gyorsan növekszik. Azt viszont nehéz elmagyarázni, hogy pl. Kínának miért lenne kevesebb joga - akár nem környezet kímélő módon is - fejlődni, mint a világ fejlettebb részének. Illetve nyitott kérdés, hogy pont a történelmi fejlődésben tapasztalható különbségek miatt mely országokat terheli a felelősség a sokasodó szélsőségek: tájfun, szökőár miatt keletkezett károk pénzbeli enyhítéséért. 

Az érdekellentétek mellett azonban együttműködési kényszer is van a világ országai között, ugyanis a klíma-kihívást másképp nem lehet megoldani. Ennek jegyében írták alá a párizsi egyezményt és anélkül, hogy az bármilyen konkrét, számszerűsíthető vállalást tartalmazna. 

A helyzetet jól jellemzi, a tárgyalások végén az Egyesült Államok küldöttségét vezető John Kerry kifogásolta, hogy a tervezet egyik bekezdésben olyan segédige ('shall' - kell) szerepelt, ami kötelező jelleggel fogalmazta meg a üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentésével kapcsolatos intézkedéseket, ami, ha úgy marad akár az Egyesült Államok távolmaradását is jelenthette volna az egyezménytől. Így történt, hogy a szöveget a segédigének nyelvtanilag szolidabb és jogilag nem kötő változatára ('should' - kellene) cserélve fogadták el. 

Kapcsolódó cikk: 

Shall vagy should?
http://www.politico.com/story/2015/12/paris-climate-talks-tic-toc-216721

Civil Európa Hírlevél hírei
Hírek külföldről
Hírek itthonról
 
Programfelhívások
Beszámoló programokról
Pályázatok
Könyv
Forrás
Beszédes statisztika
Olvasóink kérték
Hírek angolul
 
     Téma     
 
Összes hír
 
Civil Európa/Európa Ház
Kapcsolat | Nyilatkozat