VÉGTELEN TÖRTÉNET 2013-04-22
Nincs könnyű megoldás a délszláv térség multietnikus társadalmainak feszültségeire. A térség konfliktusairól viszont nem árt, ha ismeretekkel rendelkezünk, hiszen a volt Jugoszlávia államai a szomszédban vannak. A szerb kisebbségi közösségekről a Nyugat-Balkánon címmel a Magyar Külügyi Intézet rendezett konferenciát 2013. április 15-én.
A hazai tudományos kutatás is olyan, mint egy civil szervezeti
program: akkor valósul meg, ha nyertes pályázat támogatja. A \"Közösségépítés és kisebbségi integráció
mint sikeres államépítés feltétele Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, a Vajdaságban
és Krajinában\" című, az OTKA által támogatott kutatás előzetes eredményeit
ismertették a Pécsi Tudományegyetem és a Corvinus Egyetem kutatói, elsődlegesen
a Horvátországban és Koszovóban kisebbségben élő szerbek helyzetét elemezve.
Dr. Reményi Péter (PTE Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok
Központja) a Koszovóban élő szerbek helyzetét elemezve elmondta, hogy a Jugoszlávia
1991-es felbomlása óta eltelt 20 év társadalmi folyamatai közül kiemelendő az etnikai
homogenizáció és szegregáció. Ez érthetőbben azt jelenti, hogy Koszovóban (és a
délszláv térség más országaiban, így az idén EU-taggá váló Horvátországban is) egyre
inkább jellemző a többségi etnikum érvényesülése a kisebbségek rovására, és a kisebbségek
egyre inkább egy területre szorulnak vissza. Mindez úgy történik, hogy a nemzetközi
normáknak közben az adott országok hivatalosan megfelelnek: kisebbségpolitikájukban
biztosítják a politikai, parlamenti képviseletet, működnek a kisebbségi szervezetek,
a kisebbségeknek vannak nyelvi jogaik. Papíron. A gyakorlat mást mutat. Dr. Végh
Andor szerint, aki a horvátországi szerbek helyzetét ismertette a konferencián,
különböző objektív ismérvek alapján, például a médiában használt közléseket elemezve
viszonylag könnyen ki lehet mutatni a többségi etnikum kisebbség-ellenes törekvéseit.
Az európai dimenzió fenntartása (az adott ország európai uniós tagsága) érdekében
azonban a szavak szintjén minden érintett ország meg kíván felelni, így jellemző
az évtizedes múltra visszatekintő kettős játék: az EU-normáknak való megfelelés
hangsúlyozása külföldre és a kisebbség-ellenes retorika belföldi fogyasztásra.
Jellemző, hogy a kutatás során készített interjúk megszólalói
közül azok nyilatkoztak úgy, hogy az etnikai konfliktusok nem jellemzőek a társadalomban,
akik az ország olyan régióiban laknak, ahol nem is laknak kisebbségek.
A délszláv térség államainak etnikai térképe folyamatosan változóban
van. Az 1990-es években 380 ezer szerb menekült el Horvátországból, ebből 240-250
ezren nem tértek vissza és a horvátországi szerbek aránya 12 százalékról 4,5 százalékra
esett vissza húsz év alatt. A visszaköltözők jelentős részben olyan idősebb személyek,
akik egyedül vagy házastársukkal meghalni mennek vissza szülőföldjükre.
A konferencia előadói sorra hoztak olyan példákat, melyek finoman
szólva sem szolgálják a kisebbségi integrációt. Így a Koszovó északi részén szerb
többség által lakott Mitrovicában úton-útfélen a koszovóiak által hősként ünnepelt,
a szerbek szerint viszont háborús bűnöket elkövető Koszovói Felszabadítási Hadsereg
szobrai találhatók. A délszláv térség társadalmaiban azonban jelen van a kisebbségek
kiegyezésén alapuló úgynevezett társutas európai dimenzió is. Ha a múlt vasárnap
lezajlott horvátországi európai parlamenti választások részvételi arányából (20.8%)
próbálunk ennek népszerűségére következtetni, akkor az nem sok jót jelent a jövőre
nézve.
|