Hírek > Beszámoló programokról  


Civil Európa Hírlevél
feliratkozás
Adja meg e-mail címét:

KÜLÖNBSÉGEIK ELLENÉRE - ÖTVEN ÉVES A FRANCIA-NÉMET ELYSÉE-SZERZŐDÉS
2013-04-09

1963. január 22-én írta alá Charles de Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer német kancellár a megbékélést és a két ország együttműködését elősegítő, egyben azt mederbe terelő szerződést. A nevét az aláírás helyszínéről, a francia köztársasági elnök hivatalának otthont adó párizsi palotáról kapó Elysée-szerződés idén ötven éves. A megállapodás történelmi hátteréről és mai összefüggéseiről Kiss J. László egyetemi tanár, a Külügyi Szemle főszerkesztője beszélt a Polgárok Európai Éve keretében rendezett eseményen Budapesten, 2013. április 8-án.

A két szóban forgó ország: Franciaország és Németország együttműködését az a felismerés segítette elő, hogy a két ország rivalizálását és a második világháború tragédiáit valamilyen módon le kell zárni a jövő érdekében, így maga a szerződés inkább tekinthető érdekházasságnak mint szerelemnek, fogalmazott Kiss J. László.

A megállapodás különlegessége, hogy a két ország érdekei egyáltalán nem fedték egymást. Németország fő politikai kérdés az volt, hogy hogyan lehet az országot Európába integrálni úgy, hogy a német érdekek érvényre jussanak. Másképp fogalmazva hogyan lehet az önrendelkezést (szuverenitást) fenntartani az önrendelkezésről való lemondással párhuzamosan úgy, hogy meg lehessen teremteni a két német állam (a nyugati és a keleti) együttműködését. A francia álláspont teljesen más forrásból, egyszerűen fogalmazva az Amerika-ellenességből táplálkozott. De Gaulle célja egy olyan európai hatalmi központ megteremtése volt, ami ellensúlya lehet az Egyesült Államoknak. Nem véletlen tehát, hogy pl. az Egyesült Királyság megítélésében szöges ellentétben voltak az álláspontok: a németek a briteket az európai integráció természetes részének tekintették, ellentétben az akkori hivatalos francia állásponttal, mely szerint az Egyesült Királyság túlzott Amerika-barátsága felesleges függőséget okoz.

Érdekesség, hogy De Gaulle a szerződés aláírása előtt egy héttel úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Királyság nem is tekinthető igazán európai államnak. Erre úgy válaszolt a német fél, hogy a szerződés parlamenti megerősítésekor egy preambulumot biggyesztettek a dokumentum elé, kifejezve az együttműködés nyitott jellegét és azt, hogy az Egyesült Királyság nem hagyható figyelmen kívül.

Az Elysée-szerződés előírta a kötelező egyeztetést a két ország között. Ez nem csak a legfelső politikai szintet jelentett intézményesült kapcsolatot, hanem alacsonyabb döntéshozói szinteken is, illetve fontos elemei voltak a két ország közötti kulturális együttműködések, ifjúsági programok és cserék.

Fontos megjegyezni, hogy a szerződés két olyan ország között jött létre, amelyeknek hagyományai, gazdaságában rengeteg eltérés van. Németországban jellemzően sok független szereplő van beleértve a központi bankot, a tartományokat és a bíróságokat: a döntéshozatal és a politika jellemzően decentralizált ellentétben Franciaországgal, ahol hagyományosan erős az állam központosítása.
Ugyanígy különbözőek a két ország gazdaságpolitikai alapfilozófiája: a német állam nem avatkozik bele a piaci folyamatokba, sok a működő kis- és középvállalkozás; a franciáknál viszont sokszor jut nagyobb szerephez az állam és sok állami nagyvállalat járul hozzá a gazdasághoz.

Válsághelyzetben is eltérőek a megközelítések: a németeknél a fő mumus az infláció (amit az a történelmi tudat is fűt, hogy az elszabaduló infláció nyomán jött el a hitleri Németország korszaka), így a versenyképesség biztosításánál náluk nem ördögtől való a bérek visszafogása és a magasabb munkanélküliség. Ellentétben a francia állásponttal, ami az angolszász modellhez hasonlóan a növekedést teszi előtérbe a magasabb eladósodottság árán, viszont alacsonyabb szociális megszorításokkal.

Így tulajdonképpen hüledezhetünk is, hogy két olyan ország, amely egymásnak mind politikai berendezkedésben, mind gazdaságpolitikában szöges ellentéte egymásnak, kiegészülve a két nép rivalizálásával, hogyan jutottak el arra a pontra, hogy együttműködjenek. Kiss J. László szerint azért vannak közös pontok és érdekek is. Ilyen gazdasági érdek volt az, hogy Franciaország jó piaca volt a német ipari termékeknek, míg a francia mezőgazdaság terményei Németországban találtak piacra.

A francia-német együttműködés megítélésében fontos szempont, hogy az elsősorban németek által finanszírozott európai integráció kiteljesedésével a két ország együttműködésének jelentősége folyamatosan csökkent. Ez a kelet-európai (köztük a magyar EU-tagsággal) bővítéssel még tovább bonyolítódott, közben a két ország szerepe is megcserélődött: Franciaországból meghatározó európai államból még mindig alapvető, de kisebb jelentőségű hatalommá vált, míg a német gazdaság meghatározóvá vált Európában.

Németország számára létfontosságú az európai integráció, e nélkül erőssége (hatalma) miatt újratermelődne a német kérdés. Ezzel párhuzamosan az európai integráció folyamatos globalizációs és népesedési (öregedő társadalom) kihívásokkal küzd, aminek megoldása nem egyszerű feladat. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a visszatérő gondolathoz, hogy az integráció különböző fokán álló EU-tagországok hogyan, milyen és különböző sebességgel fognak-e haladni az integráció rögös útján. Ha azt vesszük alapul, hogy az Európai Unió vezető országainak érdeke a mélyebb integráció, akkor valószínű a többsebességes Európa, ami pont azoknak az országoknak, így Magyarországnak lesz kedvezőtlenebb, amelyek az integráció alacsonyabb fokán állnak.

-

Az Elysée-szerződés (forrás: Wikipédia)

Az Elysée-szerződés Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság között 1963. január 22-én megkötött bilaterális keretszerződés. A két nemzet megbékélését és a tartós európai békét előirányzó egyezséggel az aláírók Charles de Gaulle és Konrad Adenauer több évszázados rivalizálást zártak le.
Eredetileg a dokumentumot nem szerződéses formára tervezték, hanem a két ország közötti együttműködés irányelveit lefektető szándéknyilatkozatnak készítették. Ez magyarázza a szöveg viszonylagos rövidségét és így inkább egyfajta keretszerződésnek lehet tekinteni. Tartalmát tekintve a francia-német együttműködés fő célkitűzéseit és az ehhez kacsolódó intézményrendszert szabályozza.
A felek megállapodtak abban, hogy a szerződés megkötését követően kötelező érvénnyel különböző szintű találkozókat szerveznek. A megállapodás a két állam vezetőinek rendszeres találkozókat írt elő. Az együttműködés területei a külügy, a honvédelem, az oktatás és a két nemzet ifjúsága közötti csereprogramok.

-

A rendezvény második felében a Polgárok Európai Éve Nemzetközi Szövetség (EYCA) magyarországi csoportjának, az Alliance HU-nak ülésére került sor. Az itt történtek ismertetésére visszatérünk.

Kapcsolódó tanulmányok:
Kiss J. László: Merkozy-től Merkollande-ig az euróválságban: a német–francia bilateralizmus jövője:
http://www.kulugyiintezet.hu/pub/displ.asp?id=YEMDHL

Kiss J. László: Az Elysée-szerződés – történelmi visszapillantás 50 év után:
http://www.kulugyiintezet.hu/pub/displ.asp?id=GHIDNZ

Civil Európa Hírlevél hírei
Hírek külföldről
Hírek itthonról
 
Programfelhívások
Beszámoló programokról
Pályázatok
Könyv
Forrás
Beszédes statisztika
Olvasóink kérték
Hírek angolul
 
     Téma     
 
Összes hír
 
Civil Európa/Európa Ház
Kapcsolat | Nyilatkozat