Hírek > Hírek külföldről  


Civil Európa Hírlevél
feliratkozás
Adja meg e-mail címét:

ÖNKÉNTESEK A LONDONI OLIMPIÁN
2012-08-21

Ha eljön az idő, azt akarom, hogy az egyenruhámban temessenek el – mondta Kirsten, az egyik olimpiai önkéntes.

Ha eljön az idő, azt akarom, hogy az egyenruhámban temessenek el – mondta Kirsten, az egyik olimpiai önkéntes. Kirsten egyike annak a hetvenezer embernek, akik miatt a londoni olimpia ennyire sikeres lett és aki azt mondja, életre szóló élmény számára, hogy a közös erőfeszítés részese lehetett. Csakúgy, mint Mike Whittaker, egy kelet-londoni iskola tornatanára, egyébként gyógymasszőr, aki számára “maga a megvalósult álom”, hogy ott lehetett a stadionban. Reggel fél ötkor kelt, hogy az atléták fáradt izmait masszírozza, és éjféltájt ért csak haza minden nap. “Nagy veszteség és óriási űr lesz az életemben, most, hogy vége” – mondja.

 

Mindegyikükről külön lehetne írni. Önfeláldozásukról, kedvességükről, vidámságukról. Pedig nem ígértek nekik sokat. Minden önkéntes kapott egy edzőcipőt, egy bordó-piros színösszeállítású inget, egyentáskát, olimpiai emblémás, bordó-piros dzsekit és egy esernyőt, meg egy metróbérletet. Ennyi. Ezen felül a lakásáról és étkezéséről mindegyikük maga gondoskodott és egyébként ingyen dolgozta végig a nyolc, de gyakran inkább 10-12 órás műszakokat. Mégis majdnem kétszázezren jelentkeztek, hogy részesei lehessenek a londoni világversenynek, mert ilyen egy életben csak egyszer adatik meg. Az a hetvenezer, akit beválogattak a csapatba, szerencsés kiválasztottnak érezte magát. Volt, aki ismerősöknél egy gumimatracon húzta meg magát, más órákat utazott, megint más jól fizető állásából vett ki pár nap szabadságot, hogy ott lehessen, mert aktív részese akart lenni ennek a világraszóló eseménynek. Néhány napos tréning után elindultak. Legtöbbjük a köztereken felállított információs bódéknál, a repülőtereken és pályaudvarokon, illetve a metróállomásoknál állt, térképpel a kezében, ugrásra készen, hogy útba igazítsa az eltévedt, vagy csak bizonytalan turistákat. Volt, aki elsősegélynyújtóként állt készenlétben valamelyik sportpálya szélén, más az olimpiai parkban mutatta az irányt az érkezőknek, segített megtalálni elveszett csomagokat, tolmácsolt, autót vezetett, mikor mit kellett. De mindig, mindegyikük mosolygott, és ettől az érkezők azonnal otthon érezték magukat. Londont az olimpia napjaiban karneváli hangulat, vidámság, korábban nem tapasztalt nyitott, barátságos hangulat járta át. A metróban szóba elegyedtek egymással az emberek, mindenki mosolygott és ennek a furcsa, különleges élménynek az önkéntesek adták az alapját. Amikor a záróünnepély előtt a londoni belvárosban megláttam egy nagymamakorú önkéntest, egymásra mosolyogtunk. Hiányozni fognak – mondtam neki. Már most elvonási tüneteim vannak – felelte erre. A hivatalos záróünnepélyen külön kiemelték és megköszönték az önkéntesek lelkes és önfeláldozó munkáját, mert nélkülük az olimpia nem lehetett volna ilyen sikeres.

 

Az önkéntes munkának, a jótékonyságnak Nagy-Britanniában komoly hagyományai vannak. Az olimpiai önkéntesek tevékenysége tehát nem előzmények nélküli, mert ebbe a hagyományosan gazdag keretbe illeszkedik. David Cameron brit kormányfő azt mondta: jó lenne, ha az önkéntességnek és a segítőkészségnek ezt az olimpiai szellemét palackba lehetne zárni, és nehéz időkben elővenni. A politikus szerint most az a kérdés, miként tud Nagy-Britannia erre a különleges olimpiai összefogásra építeni – az olimpia utáni hétköznapokban is …

 

(Helyszíni tudósítónk, Tóth Vali beszámolója)

Civil Európa Hírlevél hírei
Hírek külföldről
Hírek itthonról
 
Programfelhívások
Beszámoló programokról
Pályázatok
Könyv
Forrás
Beszédes statisztika
Olvasóink kérték
Hírek angolul
 
     Téma     
 
Összes hír
 
Civil Európa/Európa Ház
Kapcsolat | Nyilatkozat