Hírek > EU2011  


Civil Európa Hírlevél
feliratkozás
Adja meg e-mail címét:

NYÚLIK
Az EU-bővítés esélyei a Nyugat-Balkánon
2011-04-18

Elhúzódó folyamatra kell számítani a Nyugat-Balkáni országok EU-tagságánál. A helyzetet bonyolítja, hogy a bővítés támogatottsága alacsony és nem csak az EU-tagországokban. A Nyugat-Balkán visszatérő témája az Európa Ház EU-elnökségi programsorozatának, amelynek 2011. április 6-án rendezett állomásán Gyarmati István másfél év után ismét előadó volt.

Az Európai Unió nyugat-balkáni bővítéséről, Budapest, 2011. április 6.

Prioritások
Minden EU-elnökség kitűz magának prioritásokat, azonban ezek csak ritkán
valósulnak meg. Ennek oka, hogy az elnökségi program tervezésekor nehéz
az ismeretlen jövő eseményeivel is kalkulálni (lásd:
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1721). A magyar EU-elnökségi
kiemelt témákat, köztük a bővítés kérdését befolyásoló és előre nem
kalkulált tényezők közé tartozik a gazdasági világválság utóhatásainak
mértéke és az észak-afrikai és közel-keleti forradalmak. Így az előre
kitűzött célok közül mindenek előtt az Európai Unió roma
keretstratégiáját lehet majd eredményként elkönyvelni, elemezte a
helyzetet Gyarmati István nagykövet, a Demokratikus Átalakulásért
Intézet igazgatója az eseményen.

A bővítés azonban továbbra is az Európa Unió egyik prioritása marad. A
Nyugat-Balkán esetében ez kiegészül az EU 2003. júniusban
Thesszalonikiben elfogadott nyilatkozatával, amelyben
visszavonhatatlanul elkötelezte magát a nyugat-balkáni bővítés mellett
(ellentétben a további két hivatalos tagjelölti státusszal rendelkező
országgal, Izlanddal és Törökországgal, akik nem rendelkeznek ilyen
ígérvénnyel).

Bécstől keletre
A jelenlegi csatlakozni kívánó országok esélyeit mindenképpen rontja
Gyarmati szerint, hogy a legutóbbi két bővítési kör (2004, 2007)
sikerének megítélése felemás, amit a régebbi tagok csalódásként éltek
meg. A korábbi bővítési körökben ugyanis a felvett országok jellemzően
betartották amit vállaltak/ígértek a csatlakozási tárgyalások során, ami
nem feltétlenül igaz az utóbbi két bővítési körre. Ez egy olyan
kulturális különbségre utal, amit egyszerűen úgy lehet megfogalmazni,
hogy Bécstől keletre és délre haladva egyre nagyobb a szakadék a szavak
és a tettek között.

Ennek következménye, hogy ma az Európai Unió sokkal jobban odafigyel a
csatlakozni kívánók vállalásainak betartására. Így Horvátország esetében
olyan, az ország vállalásait a megvalósítás arányában értelmező
mérőszámokat is a csatlakozás előfeltételeként szab, amiket korábban nem
alkalmazott. Az sem kizárt, hogy ezután a bővítési tárgyalások
megkezdését csak a beváltott ígéretek függvényében lehet majd egyáltalán
elkezdeni.

A csatlakozási folyamat bonyolultabbá válása annak időbeni kitolódását
is magával hozza, ezért a csatlakozni kívánó országokban is növekszik a
fenntartás az európai dimenzió iránt, ugyanis nem látják hitelesnek a
bővítési ígéretet. Kedvüket az is szegheti, hogy a legrosszabb helyzet a
bővítést közvetlenül megelőző időszakban van, ugyanis ekkor már a
kötelezettségeket teljesíteni kell, viszont az előcsatlakozási alapokat
leszámítva komolyabb forrásokhoz még nem jutnak az Európai Uniótól.

Anyagi jelleg
Magyarország saját érdekeitől is vezérelve támogatja a nyugat-balkáni
bővítést. Azonban kevés szó esik arról, hogy a bővítés pénzbe is kerül.
Mivel mindegyiküknek EU és magyar átlag alatti a gazdasági
teljesítménye, az új tagországok felzárkóztatására pénzeszközöket kell
majd biztosítani. Erre minden bizonnyal nem lesz plusz forrás,
ellenkezőleg: az Európai Unió fejlett országai, nettó befizetői
hozzájárulásuk mértétkét is csökkenteni kívánják. Így a jelenleg
kedvezményezett országoknak, így hazánknak növekvő számú országgal kell
EU-forrásokon megosztoznia a bővítés után (lásd:
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1677). A bővítés azt is magával
hozza, hogy relatív értelemben Magyarország egyre fejlettebbeknek számít
majd, gazdasági mutatóink egyre inkább közelítik az EU-átlagot,
következésképp egyre kevesebb felzárkóztatásra szánt forrásra tarthatunk
igényt. A közvetlen EU-forrás valószínűsíthető szűkülése ellenére
Magyarországnak érdeke a további bővülés, hangsúlyozta Gyarmati.

Belpolitika
A bővítés ügye az Európai Unió vezető államaiban, így Németországban és
Franciaországban belpolitikai kérdés. A jelenlegi helyzet és
bevándorlási hullámoktól való félelem nem kedvez a további bővítésnek, a
közvélemény nem bővítéspárti, bár a németek ez irányú álláspontját nem a
Nyugat-Balkán, sokkal inkább Törökország határozza meg.

Ezekkel a strukturális problémákkal kell megküzdenie a bővítésnek, ami
azonban nem fog leállni, de a korábbinál sokkal szövevényesebb és időben
elhúzódó folyamatra kell felkészülniük a csatlakozni vágyó országoknak.

Kapcsolódó cikkek:

SLÁGER AZ EU
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1812

EU-BŐVÍTÉSI LEHETŐSÉGEK
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1643

Civil Európa Hírlevél hírei
Hírek külföldről
Hírek itthonról
 
Programfelhívások
Beszámoló programokról
Pályázatok
Könyv
Forrás
Beszédes statisztika
Olvasóink kérték
Hírek angolul
 
     Téma     
 
Összes hír
 
Civil Európa/Európa Ház
Kapcsolat | Nyilatkozat