Hírek > Hírek itthonról  


Civil Európa Hírlevél
feliratkozás
Adja meg e-mail címét:

SZUB ÉS SZUPRA
A magyar külpolitika jövője
2010-02-09

A magyar külpolitikát megismerni vágyókat több kormányzati alapdokumentum is segíti (pl. külkapcsolati stratégia - lásd:
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1383; és Európa-politikai stratégia - lásd: http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1209), de ez nem
lehet gátja a további gondolkodásnak. Így gondolták a Magyar Külügyi Intézetben is, ahol a kérdésről konferencia-sorozatot rendeznek.

A magyar külpolitikáról szervezett háromrészes konferenciasorozat
második etapját tartották 2010. február 5-én a Magyar Külügyi
Intézetben. A "Nemzeti érdek" című konferencián Szabó Vilmos, a
Külügyminisztérium államtitkára elmondta, hogy azért is jött el az ideje
váltásra a külpolitikában, mert a korábbi két évtizedben megfogalmazott
több célt: az euroatlanti integrációt és ezzel kapcsolatban a magyar
nemzet újraegyesítését többségében sikerült elérni. Ez utóbbi kérdésben
a Magyarországgal határos, de nem EU-tagországokban - így Szerbiában és
Ukrajnában - nagyszámban élő magyarok esetében viszont van még
tennivaló. De nem csak ott, tette hozzá Szabó. Ugyanis míg a
kiegyensúlyozott szomszédságpolitika (benne a kisebbségi kérdések
rendezettségével) a térség országaiban közös cél volt az európai
integráció folyamatában, úgy ma a kisebbségi jogok szűkítése a jellemző
(pl. az oktatásban vagy hivatali posztok elbírálásában). E
fejleményeknek megfelelően Magyarország célja immár az európai
szervezeteken belüli érdekérvényesítés, illetve a nem EU-tag
szomszédjainak integrációja.

Prőhle Gergely nagykövet szerint a magyar érdekek érvényesítésénél a
realitás talaján kell maradni, ugyanis hazánknak nincs már - például a
rendszerváltás hajnalán az NDK-s menekülteket Ausztriába engedő magyar
határnyitás okán - kiemelt szerepe a nemzetközi politikában, ezért a
lehetőségek szűkültek, amit egyrészt több országgal összefogva,
regionális együttműködés keretében történő érdekérvényesítéssel lehet
ellensúlyozni. Itt a dolgot az nehezíti, hogy ebben az erőtérben a
magyarok vesszőparipájának tekinthető kisebbségi kérdések
előmozdításában a szomszédaink között vagy a visegrádi együttműködés
keretében alacsony a fogadókészség. A másik lehetőség olyan országok
partnerségét keresni, amelyek elég befolyásosak és van a Magyarországnak
fontos kérdésekben történelmi tapasztalatuk. Prőhle szerint itt sem
egyszerű az érdekérvényesítés, mivel az egy szem Németországon kívül
nehéz lenne másik, a kritériumoknak megfelelő országot megnevezni.

Törzsök Erika kisebbségkutató szerint az európai integráció után is
megmaradtak a régi beidegződések és sok kelet-közép-európai államban
csak lassan változik a bizalmatlanság, a megsemmisüléstől való félelem a
többiekkel szemben. A 2004-es EU-tagság azonban új történelmi helyzetet
teremtett, ahol - elsősorban a fejlesztéspolitika területének gazdasági
lehetőségei - magukban hozhatják a kulturális és intézményi felzárkózást
is. A határok leomlása pedig lehetővé teszi az etnikumokat is segítő
határon átnyúló együttműködési formákat.

Szarka László történész szerint jelenleg foglyai vagyunk régi
érzelmeinknek és ezek alapján próbáljuk értelmezni a regionalizmust is.
Például folyamatosan a nemzetmentés hívószó alatt próbáljuk
viszonyainkat a határon túli magyarokhoz igazítani anélkül, hogy
észrevennénk: ezek a magyar közösségek saját, néha az anyaországgal
ellentétes érték- és érdekrendszerben léteznek, amit sommásan úgy
lehetne összefoglalni, hogy "nem létezik politikai Kárpát-medence".
Ezzel együtt Szarka a régiós és kisrégiós, a szomszédos országok
támogatásával megvalósuló együttműködéseiben látja a megoldást, melynek
mentén létrejöhetnek az együttműködésen alapuló partnerségi viszonyok.

Soós Edit, a Szegedi Egyetem docense szerint fontos cél, hogy az európai
uniós lehetőségeket, például a többek között a délszláv államokkal
történő közös programokat támogató Előcsatlakozás támogatási eszközt
(IPA) minél hatékonyabban használjuk ki a szomszédságpolitikában.
Szerinte ezt akkor lehet sikeresen megtenni, ha a programokba bevonásra
kerülnek a regionális intézmények, hatóságok és a civil szervezetek is.

Talán nem meglepő a többségében regionalizmussal foglalkozó előadók
következtetése, mely szerint a szubnacionális (regionális, kistérségi)
szint megerősítése kedvező irányba terelheti a magyar szomszéd- és
kisebbségpolitikát. Megelőlegezve, hogy az erősödő európai (uniós)
döntéskörök is új lehetőségeket teremtenek az érdekérvényesítésben, a
kérdés az marad, hogy nemzeti szinten lesz-e valaki, aki ezeket az
elképzeléseket tevékenyen támogatni fogja.

További információ:

Magyarország külkapcsolati stratégiája:
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1383

3 SAROKPONT, 4 PRIORITÁS, 30 OLDAL
Megújult Magyarország Európa-politikája:
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1209

Civil Európa Hírlevél hírei
Hírek külföldről
Hírek itthonról
 
Programfelhívások
Beszámoló programokról
Pályázatok
Könyv
Forrás
Beszédes statisztika
Olvasóink kérték
Hírek angolul
 
     Téma     
 
Összes hír
 
Civil Európa/Európa Ház
Kapcsolat | Nyilatkozat