|
Civil Európa Hírlevél
feliratkozás |
Adja
meg e-mail címét:
|
|
|
|
TUDATOS LAVÍROZÁS 2009-11-26
Magyarország külpolitikai tevékenységében kulcskérdés a rugalmasság és a
megfelelő fókusz. A 2011-es magyar EU-elnökséget civil oldalról
előkészítő civil munkacsoport Gyarmati István nagykövet, a Demokratikus
Átalakulásért Intézet igazgatója előadásában helyezte a magyar érdekeket
európai és nyugat-balkáni dimenzióba.
 | Gyarmati István |
---|
Magyarország feladata hogy fejlett országok közé sorolt donorként pénzügyi eszközökkel is segítse a fejlettségben hátrébb sorolt országok demokratikus fejlődését és kibontakozását. Ez európai uniós kötelezettségünk, melynek a helyi igények figyelembe vételével kell, illetve érdemes eleget tenni. A másik oldalon ott van a magyar érdek is: az aktív külpolitikára szánt viszonylag szűkös anyagi lehetőségeket úgy kell felhasználni, olyan országokban és témákban kell az együttműködést erősíteni, ahol van és releváns a magyar tapasztalat: példának okáért a demokratikus átalakulás honi tapasztalatai iránt van kereslet, mondta Gyarmati István a 2011-es magyar EU-elnökséget civil oldalról előkészítő EU-bővítéssel, szomszédságpolitikával és Nyugat-Balkánnal foglalkozó civil munkacsoport 2009. november 23-i budapesti ülésén. Mivel Magyarország kis országnak számít (a fejlesztési célok megvalósítására szánt összegek tekintetében mindenképpen) Gyarmati szerint érdemes ezeket a prioritásokat oda irányozni, ahol Magyarországnak kiemelkedő szerep juthat. (Ilyen ország lehet például Moldova, mely még nem igazán került a nemzetközi figyelem előterébe, de hosszú távon érdekelt az európai integrációban.)
A külpolitika helyzete európai uniós szinten is változik. Az uniós intézményrendszerben újat hoz a Lisszaboni Szerződés, így többek között a kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztjának felállításával az Európai Unió egységesebb arcát mutathatja a külvilág felé Catherine Ashton személyében (lásd Kompromisszumos megoldás című cikkünket: http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1673). Gyarmati szerint azonban itt sem egyszerű a helyzet: a közösségi politikák (ki)alakítása továbbra is a tagállamokon múlik, ezért közös (kül)politika híján a közös intézményrendszer önmagában kevés, ha a tagállamok nem értenek egyet. Márpedig sok esetben nem értenek, sőt, érdekük egymással ellentétes lehet (pl. a további bővítés ügyében). Az új posztokkal megerősített intézményrendszer külpolitikai szempontból a korábbi helyzethez képest ugyan egyértelműbb helyzeteket teremt, de az is biztos, hogy a szintén újonnan létrehozott állandó európai tanácsi elnöki poszt várományosa, a belga Herman Van Rompuy nyilván meg akar majd szólalni külpolitikai kérdésekben is. Erre a Lisszaboni Szerződés szerint lehetősége is van: "Az Európai Tanács elnöke - a saját szintjén és e minőségében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül - ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben." (Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változatának 15. paragrafusa). Mindeközben kedvező fejleménye a reformszerződésnek, hogy külpolitikai kérdésekben várhatóan csökken majd a versengés az Európai Bizottság és az Európai Tanács között, tette hozzá Gyarmati.
A 2011-es magyar EU-elnökség kapcsán elmondta: a 2009. december 1-én életbe lépő Lisszaboni Szerződés alapján azzal kell kalkulálni, hogy a korábbi elnökségi félévekhez képest a magyar sokkal nemzeti érdekek felettibbé válik. Ezen a föderalizmus támogatásáról híres és a másfél évig tartó elnökségi trió középső félévében - 2010 második felében - elnöklő Belgium talán könnyebben átsiklik, mint az elnökségét többek között valamilyen nevesített stratégiai dokumentum (leginkább a regionális Duna-stratégia látszik megvalósíthatónak) 2011-es honi aláírására felhasználni kívánó Magyarország. Gyarmati szerint nem ez az alapvető probléma, hanem az, hogy hogyan lehet a magyar külpolitikai érdekérvényesítés lehetőségeit a soros elnökségtől függetlenül is kihasználni. Ehhez elsősorban rugalmasnak kell lenni és az uniós tagállamok között az adott témának megfelelő szövetségeseket keresni, ami már ma is gyakorlat. Jó példa erre az országok gazdasági fejlettségét figyelembe vevő számítási mód mellett lobbizó közös fellépés a környezetbarát technológiai beruházások uniós tagországokra jutó hozzájárulása ügyében (lásd Lisszaboni Szerződés és éghajlatváltozás című cikkünket: http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1657), szoros együttműködésünk Franciaországgal a mezőgazdasági támogatások ügyében vagy az említett Duna-stratégiához szükséges egyeztetések a Duna menti országok között.
A Nyugat-Balkánnal kapcsolatban Gyarmati elmondta: a térség mindig is prioritása volt Magyarországnak és ez minden bizonnyal így is marad. Sokszoros szálak, kisebbség- és szomszédságpolitikai, gazdasági érdekek kötnek minket a térséghez és ennek megfelelően Magyarország támogatja a nyugat-balkáni országok európai uniós integrációját és taggá válását (jelenleg tagjelölt státusza a régióban Horvátországnak és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak van, potenciális tagjelöltek: Albánia, Bosznia és Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Szerbia). A jelenlegi magyar nemzeti (gazdasági) érdek viszont ezzel látszólag ellentétes, ugyanis a taggá válásuk után a felzárkóztatást célzó európai uniós kohéziós alapokra gazdasági fejlettségük alapján igényt tartó új tagországok az azonos jogcímen Magyarországnak jutó összegeket csökkentenék. Mivel az ezeket a pénzügyi eszközöket finanszírozó országok hajlandósága a mostaninál nagyobb hozzájárulásra finoman fogalmazva is csekély, az új belépőkkel kiegészülve kellene egy ugyanakkora tortát több felé szeletelni. Az új tagországok viszont új piacot is jelentenek, amiből Magyarország (is) profitálhat, tehát a kép árnyaltabb lesz és további, többek között biztonságpolitikai kérdésekkel is kiegészül, melynek végén arra a következtetésre lehet jutni, hogy az EU-támogatások hazai felhasználásának maximalizálása mellett a térség EU-integrációja Magyarország fontos és támogatandó érdeke, így Gyarmati.
A magyar külpolitikai érdekérvényesítés lehetőségeit sok szempontból megvilágítva látszik, hogy a kétpólusú világrendhez képest egészen megváltozott viszonyrendszerekben kell a magyar érdekeket kifelé érvényesíteni. A sokkal sokrétűbb érdekek és a sokszor nehezen körülhatárolható értékek szövevényében Gyarmati szerint a sikeres külpolitikát a hosszú távú gondolkodásmód, az érdekfelismerés és a rugalmas hozzáállás jelentheti. Ezeknek a Magyarországon most még kevésbé jellemző ismérveknek az alkalmazására nem csak a külpolitika területén lenne szükség.
A külpolitikai folyamatokban, sőt merészen leírjuk, hogy azok alakításában a civil szervezeteknek is meg van a maguk szerepe elsősorban külkapcsolataik erősítésén keresztül. Rengeteg civil szervezeti kapcsolat épült már más országok civiljeivel (és nem csak szomszédos országok magyar szervezeteivel). A haszonelvűségen túlmutató, elsősorban értékalapú megközelítést hozó nemzetközi civil együttműködések tehetik igazzá a horvát kikötőváros Fiume (Rijeka) polgármesterétől származó szavakat: "Fiume olyan magyar város, melynek olasz lakói horvátul beszélnek."
A rendezvényen élénk vita bontakozott ki többek között a társadalom és a civil szervezetek növekvő befolyásáról a kormányzásra, illetve Magyarország általános külföldi megítéléséről főleg annak fényében, hogy hazánk makrogazdasági mutatói éppen a világgazdasági válság hatására adott kényszerű döntések következtében javulnak a többi EU-tagországhoz viszonyítva. Emellett szó esett a Duna-stratégia kidolgozásának szükségességéről és a civil közreműködés jelentőségéről.
A cikk képekkel: http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1677
Magyarország külkapcsolati stratégiája: http://kum.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/kulkapcsolati_strategia/hu_kulkapcs_strat.htm
Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (ez tartalmazza a Lisszaboni Szerződés módosításait): http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2008:115:0013:0045:HU:PDF
Demokratikus Átalakulásért Intézet: http://www.icdt.hu
Tekintse meg képeinket!
|
|
|