Hírek > Hírek itthonról  


Civil Európa Hírlevél
feliratkozás
Adja meg e-mail címét:

LISSZABONI STRATÉGIA UTÁN ÉS ELŐTT
2009-11-16

A legdinamikusabban fejlődő gazdasági térséggé válás volt a célja az Európai Uniónak, amikor 2000-ben elfogadta a tíz évre szóló lisszaboni stratégia elnevezésű gazdaságfejlesztési tervet. 2010 csak jövőre lesz, de az már régen látható, hogy az eredeti célkitűzést nem sikerül elérni, a stratégia eddigi története mégsem tanulság nélküli.

Halm Tamás, a Gazdasági és Szociális Tanács főtitkára
A 2011-ben Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét. Az ezt civil szervezeti oldalról előkészítő munkabizottság foglalkoztatáspolitika, szociális és esélyegyenlőségi kérdésekkel foglalkozó munkacsoportja 2009. november 11-én Budapesten tartott ülést a lisszaboni stratégiáról. A nyílt konzultáción megjelenő mintegy 80 civil szervezeti képviselő arról értesülhetett az előadó Halm Tamástól, a Gazdasági és Szociális Tanács főtitkárától, hogy a 2000-ben elfogadott stratégia jó példa arra, hogy az Európai Unió előre gondolkodik és a versenyképesség (gazdasági növekedés) és a foglalkoztatáspolitika (több és jobb munkahely) növelését, az európai szociális modell és a szolidaritás eszményének előmozdítását célul kitűző dokumentum tíz
éves ütemtervet határozott meg ezek elérésére.

A stratégia eredeti céljait kibontva azok között szerepel többek között
a társadalmi kohézió, az európai szociális modell korszerűsítése, az
emberekbe történő beruházás egy aktív jóléti állam kiépítése révén. Ez
kifejezetten az északi, skandináv modell átvételét szorgalmazta,
fejtette ki Halm, ami azért lehet követendő példa, mert ezeknek az
országoknak bármely gazdasági mutatója az első tízben van az Európai
Unióban. Talán nem véletlen (és némiképp érthető), hogy a svéd
euroszkeptikus hozzáállásban jelentős szerepet játszik, hogy ők nem
szeretnék elérni az EU-átlagot, mert ez esetükben jelentős
visszafejlődést jelentene.
A stratégia fontos szerepet szán többek között az oktatásnak, a
kutatásnak és fejlesztésnek (K+F) is a tudásalapú társadalom felé vezető
úton azért is, mert a humán tőkét kiemelt fontosságúnak tartja.
Magyarul: a forrásokat nem betonba (építményekbe) kell önteni, hanem az
emberekbe kell fektetni, mert hosszútávon ez utóbbi képvisel hozzáadott
értéket.

Hogy mindez időre nem valósult meg, az többek között annak köszönhető,
hogy a stratégia céljai túlságosan szerteágazóak voltak, így az amúgy
vezetői erényként értékelendő rugalmasság miatt az évente a tavaszi
EU-csúcson rendszeresen felülvizsgált stratégia céljai időközben
bővültek: 2001-ben például a fenntartható fejlődés adódott hozzá. A
stratégia félidős (2005-ös) felülvizsgálatakor a Wim Kok volt holland
miniszterelnök vezetésével készített jelentés is ugyanezt tartotta a fő
hibának és azt javasolta, hogy az összességében 28 fő célt és 120 köztes
célt meghatározó lisszaboni stratégia célkitűzéseit radikálisan
csökkentsék le. A magyar döntéshozatali gyakorlatban szinte ismeretlen
őszinte szembenézés után úgy döntött az Európai Bizottság, hogy az
elérendő célokat kettőre szűkítik és a továbbiakban csak a gazdasági
növekedés és a foglalkoztatás ügyére koncentrálnak.

A másik ok, amiért a lisszaboni stratégia megvalósítása csorbát
szenvedett az volt, hogy az Európai Unió kevés központi forrást rendelt
a megvalósításhoz és azzal számolt, hogy nemzeti szinten, elsősorban a
magántőke bevonásával lehet a szükséges programokat finanszírozni. Ez
egyszerűen nem következett be: az EU-tagállamok nem akarták, a 2004-ben
csatlakozó tíz tagállam, köztük Magyarország pedig leginkább nem tudták
a stratégiát végrehajtani. Jogos kritika a stratégiával szemben az is,
hogy nem sikerült a tagállamokat a stratégia mellé állítani, ahogy a
Magyar Tudományos Akadémia 2008-as véleményében kifejti: "A lisszaboni
reformtervek és reformfolyamat hazai ismertsége minimális, és kevés jele
van annak, hogy a hazai döntési folyamatokban a lisszaboni reformokat
tekintenék igazodási alapnak."
A kialakult helyzet rávilágít egy alapdilemmára: a közös stratégia
megfogalmazásával az Európai Unió ismét olyan területre tévedt, ami
nemzeti hatásköröket érint. A versenyképesség fejlesztésébe például
beletartozik a kedvező üzleti környezet létrehozása a kis- és
középvállalkozások számára. Ezeknek a konkrét megvalósítása (pl.
egyszerűsített működési és adózási szabályok) mind-mind nemzeti
hatáskörbe tartoznak, és mivel a lisszaboni stratégia nem jogszabály, a
tagállamokon múlik az abban foglaltak megvalósítása. Ezt az ellentétet
azért is nehéz feloldani, mert az EU-állampolgárok többségében eddig nem
buzgott fel a vágy egy, a célokat és eszközöket egy helyre rendelő, a
nemzetállamokat viszont háttérbe szorító, föderális alapokon nyugvó
Európai Unió iránt.

A 2005-ben leszűkített kettős célmeghatározásban - gazdasági növekedés
és foglalkoztatás - nem nehéz észrevenni a mögöttes indítékokat. Míg az
üzleti szféra, a munkaadók a növekedés/versenyképesség növelése mellett
kardoskodnak, akár a foglalkoztatás rovására, addig a munkavállalói
oldal, a szakszervezetek a munkahelyek gazdaságossági szempontokon
túlmutató megtartásában és bővítésében érdekeltek. Ezt a néhol
ellentétes, néhol egymást erősítő megközelítést tükrözi a munkacsoport
ülésén kiosztott Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által nemrég
elfogadott dokumentum is a lisszaboni stratégia jövőjéről. A megoldás
valószínűleg a két pólus között van - és ugyan hallottunk már emberarcú
szocializmusról is - de -, ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy
piacgazdaságban főszerepet játszó üzleti szempontok (többek között a
jelenlegi gazdasági világválság hatására) kiegészülnek társadalmi
tényezőkkel és ezt a lisszaboni folyamat jelenleg napirenden lévő
újraindításakor is figyelembe veszik. Ebben a folyamatban nem könnyű
megítélni a Magyarország által képviselendő (kormány)álláspontot sem:
míg a lisszaboni stratégia céljaival hazánk hosszú távon maximálisan
egyetért, addig a megvalósításhoz rendelendő források valószínűleg a
kohéziós és agrárpénzeket kurtítanák, melyek rövid távon sértik a magyar
érdekeket. Mindettől függetlenül egy javaslatot mindenképpen érdemes
lenne megfontolni: a stratégia nevét meg kellene változtatni, ugyanis a
mostani elnevezés úton-útfélen összeakad a most elfogadott, szintén a
portugál főváros nevét viselő új európai uniós reformszerződéssel.

A résztvevők sokszínű és változatos hozzászólásaikban olyan kérdéseket
érintettek, mint az oktatás-nevelés kiemelt szerepe, a fenntarthatóság
és a jövőbe tekintés fontossága, a humántőke értéke, a felnőttképzés és
az 50 év felettiek bevonásával történő tapasztalat-átadás, a valódi
értékek előtérbe helyezése a profitorientáltság és spekuláció helyett, a
mezőgazdaság támogatása és szerepének megőrzése, az euroszkepszis
csökkentése (pl. a társadalom bevonása az EU-elnökségi programokba mint
közös cél) stb.

A lisszaboni stratégia jövőjéről folynak tehát az egyeztetések európai
és kormányzati szinten egyaránt, de a kérdés társadalmi vitája sem áll
le: 2009. november 17-én a Magyar Közgazdasági Társaság szervez
internet-televíziós vitafórumot a témáról, melyet 15 órától lehet
követni a http://www.beszelgetnikell.hu honlapon.
---

A 2011. évi magyar EU-elnökségre tovább folytatódik a civil felkészülés.
Ennek jegyében tart 2009. november 23-án 11.00 órakor ülést az EU2011
Civil Munkabizottság EU-bővítéssel, szomszédságpolitikával és
Nyugat-Balkánnal foglalkozó munkacsoportja, melynek témája az Európai
Bizottság 2009. október 14-én közreadott éves bővítési stratégiája és a
csatlakozni kívánó többek között nyugat-balkáni országokról kiadott
országjelentések lesznek. Részletek itt!

Tekintse meg képeinket!

Civil Európa Hírlevél hírei
Hírek külföldről
Hírek itthonról
 
Programfelhívások
Beszámoló programokról
Pályázatok
Könyv
Forrás
Beszédes statisztika
Olvasóink kérték
Hírek angolul
 
     Téma     
 
Összes hír
 
Civil Európa/Európa Ház
Kapcsolat | Nyilatkozat