LISSZABONI SZERZŐDÉS ÉS ÉGHAJLATVÁLTOZÁS
A brüsszeli EU-csúcs után
2009-11-05

2009. október 29-30-án tarották Brüsszelben az Európai Tanács állam- és kormányfőinek soros találkozóját, az EU-csúcsot. Amint azt Iván Gábor, a Külügyminisztérium szakállamtitkára a 2011-es magyar EU-elnökségre való civil oldali felkészülésével foglalkozó EU2011 Civil Munkabizottság 2009. november 2-i ülésén elmondta, az EU-csúcs két fő témával foglalkozott: a Lisszaboni Szerződés életbe lépése körüli, csehek gerjesztette bizonytalanság megoldásával és a 2009. december 7-18. között Koppenhágában megrendezésre kerülő, az Egyesült Nemzetek Szervezete által szervezett klímacsúcsra való felkészüléssel.

Iván Gábor

A csúcson sikerült olyan megoldást találni, amellyel a Lisszaboni Szerződés Vaclav Klaus cseh államfő által a második világháború után a csehszlovák állam kisebbségeit sújtó ún. Benes-dekrétumok esetleges felülvizsgálatára (egyébként teljesen megalapozatlan) hivatkozással történő elutasítását megváltoztatja és a szerződés életbe léphet. Ennek értelmében - a britekhez hasonlóan - a cseh állampolgárok kimaradnak a Lisszaboni Szerződés részét képező alapjogi charta rendelkezései alól. Klaus demagógiájával - ő is tudja, hogy a Lisszaboni Szerződésnek semmilyen köze és hatálya nincs a Benes-dekrétumokra - ugyan hazájában bizonyos körökben népszerűségre tett szert, azonban kiderülhet még, hogy a cseh állampolgárok rosszul jártak, mivel az alapjogi charta alá tartozó ügyekben nem fordulhatnak majd az Európai Bírósághoz jogorvoslatért.
 
Iván Gábor szerint azonban a lényeg, hogy az Európai Unió céljairól, közös értékeiről és működéséről szóló közel tíz éves egyeztetés után megszülető szerződés útjából várhatóan az utolsó akadály is elhárul (2009. november 3-án a cseh alkotmánybíróság is meghozta döntését: a Lisszaboni Szerződés összhangban van a cseh alkotmánnyal).
 
Iván elmondta: a Lisszaboni Szerződés várhatóan és legkésőbb 2010 januárjától léphet életbe, de idén december 1-je sem kizárt, ugyanis a
szerződés az utolsó ratifikálást követő hónap első napjától hatályos.
Klaus november 9-én a Berlini Fal leomlásának 20. évfordulóját ünneplő
németországi látogatásra hivatalos és a hírek szerint informálisan már
jelezték neki: jó lenne, ha aláírt Lisszaboni Szerződéssel a hóna alatt
érkezne (azóta a cseh alkotmánybírósági döntés után a cseh elnök aláírta
a dokumentumot).
 
A több éven át tartó vita és egyeztetés elhúzódása nem volt szerencsés,
az európai össztársadalom távolabb került az Európai Uniótól, fejtette
ki Iván. Szerinte ezért is fontos, hogy az Európai Unió minél konkrétabb
ügyekben és az állampolgárok számára érthető módon nyilvánuljon meg.
Erre kiváló alkalmat kínál például az éghajlatváltozás ügye, több okból
is: az Európai Unió tagállamai egyetértenek abban, hogy többet kell
tenni és példát kell mutatni környezetünk megóvása érdekében (pl. a
környezettudatosság és szemléletformálás vagy a szelektív
hulladékgyűjtés területén). Abban is konszenzus van, hogy az Európai
Unió vállaljon vezető szerepet ebben a kérdésben. Ez azonban nem most
kezdődik, mert az EU-nak már most is vezető szerepe van az
éghajlatváltozás kérdésének kezelésében: azt már vállalta, 2020-ig
20%-os csökkentést hajt végre a szén-dioxid kibocsátásban. Iván
megjegyezte: az Európai Unió ennél nagyobb vállalásra is hajlandónak
mutatkozhat akkor, ha a koppenhágai klímacsúcson a globális szinten
számottevő károsanyag-kibocsátó országok (USA, Kína, India vagy a
dél-amerikai Brazília) is komolyan veszik a károsanyag-kibocsátás
csökkentésének ügyét és hajlandók is tenni érte.
 
A szén-dioxid kibocsátás csökkentéséhez azonban beruházás is szükséges:
új technológiákkal kell kiváltani például a több országban
üvegház-hatású gázok légkörbe bocsátásával járó technológiára (pl. a
széniparra) épülő energiaszektor igényeit. Az Európai Unió úgy kalkulál,
hogy 2020-ig év 100 milliárd eurós beruházás szükséges a fejlett
országokon kívül ennek elérésére. Ez a megaösszeg úgy állna össze, hogy
harmadát saját erőből kellene előteremteniük a fejlődő országoknak,
harmadát a szén-dioxid-kvóták kereskedelméből, harmadát pedig államok
finanszíroznák. Ez utóbb harmad harmada jutna az Európai Unióra. A
vállalás kérdésében jelenleg is folyik a belső egyeztetés az
EU-tagállamok között, mivel meg kell találni a mindenki számára
megfelelő egyensúlyt a hozzájárulás mértékének kiszámolását illetően:
Lengyelország például kifejezetten rosszul járna, ha a kizárólag a
szén-dioxid kibocsátásának nagysága alapján számolnák a hozzájárulást,
mivel az ottani energiaszektor szinte teljesen a széniparra épül. Ezért
a lengyelekkel közösen összesen kilenc ország, köztük hazánk az
EU-csúcson azért lobbizott, hogy az országok gazdasági fejlettségét is
vegyék figyelembe. Az egyeztetés tovább folytatódik azért, hogy az
Európai Unió egységes álláspontja legyen, többek között a klímavédelem
jövője szempontjából kulcsfontosságú koppenhágai konferencián.
 
A brüsszeli EU-csúcs eredményei:
http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=DOC/09/5&format=HTML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en

 
A koppenhágai klímakonferencia honlapja:
http://en.cop15.dk/