Hírek > Európai Alkotmány  


Civil Európa Hírlevél
feliratkozás
Adja meg e-mail címét:

FÖDERALIZMUS HELYETT
2008-02-11

Merre tart Európa? A résztvevők erre a kérdésre is lehetséges válaszokat kaphattak az Európa Ház "Egy folyamat kezdete vagy vége?" című, a Lisszaboni Szerződést taglaló rendezvényén, melynek előadója Balázs Péter professzor, az Európa Mozgalom Magyar Tanácsának elnöke volt.

Balázs Péter
Balázs Péter előadásában ismertette a most megszövegezett Lisszabon
Szerződést előkészítő folyamatot. Az EU-tagországok vezetői még a nizzai
csúcsértekezleten felvetették, hogy (az akkor még tervezett) keleti
bővítés miatt elengedhetetlen az uniós intézmények reformja. Ezt az
elképzelést konkrétan egy széles társadalmi konszenzuson álló alkotmány
megalkotásában látták jónak ugyanők egy évvel később, a laekeni
(Brüsszel külvárosa) csúcson 2001 decemberében. A társadalmi vita helye
pedig az Európai Konvent lett, mely testületben helyet kaptak a 27
jelenlegi tagország és Törökország nemzeti parlamentjének és kormányának
valamint az európai intézmények képviselői. Magyarországot az
Országgyűlés részéről Vastagh Pál és Szájer József, a kormányzatot
Martonyi János, majd őt váltva Balázs Péter képviselte. A Konvent 2002.
február 28-án kezdte meg a munkáját és 2003. júliusára szövegezte meg az
Európai Alkotmányt (hivatalos nevén: Szerződés európai alkotmány
létrehozásáról). A hosszú egyeztetési folyamatban kikérték nagyjából
mindenkinek a véleményét, az alkotmányról szóló vitához egyénileg is
hozzá lehetett szólni (ezt egyébként ma is minden nyílt uniós vitában
meg lehet tenni) és többek között civil szervezetek aktív
közreműködésével tartotta a Konvent egyik ülését 2002. június 24-25-én.

A dokumentumot ezután a kormányközi konferencia tárgyalta (2003. október
és 2004. június között) és eszközölt néhány változást a szövegben.
Ezután következett az alkotmány ünnepélyes aláírása 2004. október 29-én.
A ratifikáció során 18 tagállam erősítette meg a dokumentumot (köztük
hazánkban az Országgyűlés 2004. december 20-án). A folyamatot az
alkotmányról szóló francia (2005. május 29.) és holland (2005. június
1.) népszavazás szakította meg és így ellehetetlenült a dokumentum
életbe lépése.

Másfél évbe telt, míg újra történt valami. A német EU-elnökség nem csak
arra használta fel az Európai Unió 50 éves évfordulóját, hogy
nagyszabású ünnepséget rendezzenek Berlinben (Balázs megfogalmazása
szerint 2007. március 25-én, a Római Szerződés évfordulóján Rómában az
"öregek" (akiknek bármilyen személyes közük volt annak aláírásához),
Berlinben a "nagyok" ünnepeltek, illetve Brüsszel is hivatalos helyszíne
volt az ünnepségeknek), hanem - francia támogatással - előrukkoltak
azzal, hogy mégis legyen új szerződés. A javaslatot a kormányok
támogatták és a dokumentum-gyártás újrakezdődött és 2007. júniusban ismét
felállt a kormányközi konferencia, ami őszre készítette el -- a
megbukott Európai Alkotmány szövege nagyobbik, elsősorban az uniós
intézmények reformjáról szóló részek átvételével és a nemzetek
felettiségre utaló szimbólumok, így többek között az EU-zászló
kivételével - új dokumentumot (erről több alkalommal is szervezett nyílt
konzultációt az Európa Ház). A kormányok 2007. december 13-án írták alá
a Lisszaboni Szerződést a portugál fővárosban. Ezután Magyarország -- a
tagországok közül elsőként -- már ratifikálta is azt 2007. december
17-én. A tervek szerint a Lisszaboni Szerződés 2009. január 1-én lép
hatályba, minden tagállam megerősítése után.

De mi szükség volt akkor a sok csűr-csavarra az elmúlt nyolc évben, hogy
a végén egy nagyjából ugyanolyan dokumentumhoz jussunk, amit ugyan nem
alkotmánynak hívnak, de a tartalma sokban egyezik az elvetett
dokumentummal? Balázs szerint a válasz egyértelmű: arról van szó, hogy
az Európai Unió nem tudja eldönteni, hogy egy föderális, nemzetek
fölötti konstrukciót szeretne elérni (egyszerűbben fogalmazva az Európai
Egyesült Államokat) vagy a nemzetek Európáját, ahol bizonyos kérdésekről
csak a nemzeti szinten döntenek. Tehát a közös érdekek ütköznek a
tagállami érdekekkel, melyből jelenleg az utóbbiak állnak jobban, bár
vannak fejlemények, így például a Lisszaboni Szerződésben nevesített
uniós külügyminiszter (aki, pont a föderalizmust felé tett legapróbb
lépést is elvetők kedvéért az "Unió külügyi és biztonságpolitikai
főképviselője" elnevezéssel található a dokumentumban) intézményének
létrehozása. De ilyen informális hatása lehet annak is, ha egy magyar
személyivel egészen az Atlanti-óceánig lehet egyvégtében,
határelleneőrzés nélkül elmenni.

A kérdést persze úgy is érdemes, pontosabban kell tenni, hogy mit
szeretnének a polgárok? A kérdésre nem lehet egyszerű választ adni.
Magyarország esetében például az EU támogatása a felmérésekben
folyamatosan változik (az EU-tagság előtt kimagasló volt hazánkban az EU
támogatottsága, utána viszont stagnált illetve csökkent). Addig, amíg
nincs ilyen igény és nyomás a nemzeti szintű vezetőkön, addig biztosan
nem fog létrejönni egy nemzetek fölötti Európai Unió. Balázs szerint
ehhez szükség lenne olyan nemzetek feletti (szupranacionális), a nemzeti
szintnél kisebb (szubnacionális) és nemzeteken átívelő
(transznacionális) működőképes struktúrákra. Az egyén mindeközben pedig
azon gondolkozhat, hogy mi szeretne lenni: európai, magyar, európai
magyar vagy magyar európai?

Kapcsolódó cikkek:
ALKOTMÁNY HELYETT REFORMSZERZŐDÉS
Megkezdte munkáját a kormányközi konferencia
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1199

ZÁSZLÓ NÉLKÜL ELŐRE!
Készül az új uniós reformszerződés
http://www.eucivil.hu/article.php?pId=1244

További információ:
A Lisszaboni Szerződés magyarul:
http://europa.eu/lisbon_treaty/full_text/index_hu.htm

Tekintse meg képeinket!

Civil Európa Hírlevél hírei
Hírek külföldről
Hírek itthonról
 
Programfelhívások
Beszámoló programokról
Pályázatok
Könyv
Forrás
Beszédes statisztika
Olvasóink kérték
Hírek angolul
 
     Téma     
 
Összes hír
 
Civil Európa/Európa Ház
Kapcsolat | Nyilatkozat